Oroszhegy lakói nyíltlevelükben kérték Iliescu elnököt, részesítse kegyelemben az elítélt négy oroszhegyi lakost, Nagy Istvánt, Ambrus Pált, Vass Kiss Elődöt és Nagy Imrét, akiknek büntetését a Legfelsőbb Törvényszék 1990. nov. 28-án hozott ítéletével súlyosbította: Nagy István és Ambrus Pál esetében 13-ról 15 évre, Vass Kiss Előd és Nagy Imre esetében pedig 13-ról 18 évre emelte. Liviu Cheuchisan rendőrparancsnok meglincselése azért következett be, mert a parancsnok a törvénytelenségek sorozatát követte el. Az ország más területein is történtek 1989 decemberében rendőrgyilkosságok, de tetteseiket nem ítélték el. Az Udvarhely széki RMDSZ választmánya kéri valamennyi tagszervezetet, hogy ezt a beadványt aláírásukkal támogassák. - Zetelaka lakói jún. 6-i levelükben Iliescu elnökhöz fordultak, azt kérve, hogy részesítse kegyelemben az 1991. márc. 29-én 20 évre elítélt Ilyés Istvánt, a 19 évre elítélt Boldizsár Ferencet és Karsai Lászlót, továbbá az 5-5 évre ítélt Bíró Mártont, Boros Lajost, Gergely Balázst, Gergely Lászlót, Jakócs Sándort, Péter Józsefet és Szabó Sándort. Zetelakán 1989. dec. 22-én a tömeg követelte Gabi Danaila és Sorin Debrean milicisták eltávolítását, akik törvénytelenségeket követtek el. Gabi Danaila öngyilkos lett, de ezt a bíróság nem vette figyelembe, haláláért ítélték el a felsorolt zetelakiakat. /Ion Iliescu úrnak, Románia elnökének és valamennyi emberjogi szervezet vezetőségének. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./ Az Emberséget!- Alapítvány /Székelyudvarhely/ aláírási akciót indított el: Támogassuk az oroszhegyi rendőrgyilkosság vádjával 15 évi börtönbüntetésre ítélt Nagy István nélkülöző családját! Nagy István bűne az, hogy 1989. dec. 22-én a község zsarnokát, Liviu Cheuchisan rendőrparancsnokot oldalba lökte. Cheuchisan meglincselésére máshol és jóval később került sor. Támogassuk a marosvásárhelyi magyarellenes 1990. márciusi pogrom áldozatinak nélkülöző hátramaradottait. Eddig közel 20 ezer aláírás gyűlt össze, a kegyelmi kérvény támogatására. /Emberséget!- Alapítvány Székelyudvarhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./
1991. augusztus 9.
Augusztus 2-án Kézdivásárhelyen megbeszélést tartottak az RMDSZ székelyföldi és a SZIF /Székely Ifjak Fóruma/ képviselői. Jelen voltak a Romániai Magyar Kisgazda Párt képviselői, valamint Király Károly és Fazakas Miklós szenátorok is. Közös nyilatkozatukban több javaslatot tettek. Ezek között szerepelt, hogy az RMDSZ elnöke és alelnökei ne legyenek ezen tisztségük mellett parlamenti frakció élén. Az RMDSZ határolja el magát a Front politikájától. Az RMDSZ elnöksége közölje a területi szervek minden nyilatkozatát, interpellációját és javaslatát. A megjelentek nemzeti sérelemnek tartják az alkotmánytervezet azon pontját, hogy Románia egységes nemzetállam. Az RMDSZ parlamenti csoportjának egységesen ki kell állnia amellett, hogy Románia több nemzetiségű állam. A megjelentek szorgalmazták a földtörvény módosítását. A SZIF egyetért az elhangzottakkal, együtt akar dolgozni az RMDSZ székelyföldi szervezeteivel. A jelenlévők támogatják az udvarhelyi RMDSZ-szervezet által kezdeményezett aláírásgyűjtést az oroszhegyi és zetelaki ártatlanul elítéltek ügyében. /Nyilatkozat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 8., Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./
1991. augusztus 30.
A Romániai Magyar Egyházak Elöljáróinak Állandó Értekezlete aug. 30-án tanácskozásra ült össze Nagyváradon. Kegyelmi kérvényt intéztek Iliescu elnökhöz a zetelaki, oroszhegyi és marosvásárhelyi elítéltek ügyében. Támogatják az RMDSZ javaslatát a román-magyar kerekasztal rendezésére. Elhatározták az egyházi népszámlálást. /Közlemény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./
1991. november 12.
Zetelakán máig sem tisztázódtak az 1989. dec. 22-én megölt Danaila Gabi milicista halálának körülményei, ennek ellenére a bíróság tíz vádlottat ítélt el gyilkosságért, Ilyés István 20, Boldizsár Ferenc 19, Karsai László 19, további hét vádlott 5-5 évet kapott. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./
1991. február 18.
Tőkés László püspök Temesváron, nemzetközi sajtókonferencián kitért arra, hogy szabadon engedték a Temes megyei Securitate parancsnokhelyettesét, aki a "Tőkés-ügyet" kézben tartotta. Úgy zárult le a pere, hogy Tőkés Lászlót meg sem idézték tanúként. Ennek a tisztnek a levelét a nyilvánosság előtt, a parlamentben olvasta fel egy román szenátor. A levél szerint Tőkésék hazaárulók és az igazi hősök szekusok, akik börtönben ülnek. A szenátor fellépése hatalmas tapsvihart váltott ki a szenátusban. Ugyanakkor a zetelaki magyar elítéltek, akik két rendőrnek 1989-es haláláért találtak vétkesnek, összesen 159 év börtönt kaptak. Ezzel szemben azok, akik Temesváron százak haláláért voltak vétkesek, együttesen kaptak ugyanennyit. /Tőkés László véleménye a szekusperről. = Népszabadság, dec. 18./
1992. január 9.
Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke jan.7-én kelt Tiltakozom címmel juttatta el nyílt levelét a bel-és külföldi nyilvánossághoz. Ebben tiltakozott Király Károlynak a szenátusból történt önkényes kizárása, Héjja Dezső, Orbán Daniela és Paizs Ottó önkényes letartóztatása, továbbá Radu Tinu és titkosrendőr társai felmentése ellen. Ez a felmentés a visszarendeződés megnyilvánulása. Kéri továbbá, hogy az 1990. jan. 4-i amnesztia-rendelet értelmében nyilvánítsák semmisnek az oroszhegyi, zetelaki, marosvásárhelyi diszkriminatív ítéleteket. Tiltakozik a népszámlálás nemzeti és vallási kisebbségeket sújtó tendenciája ellen. Kéri a kisebbségi egyházakat, az RMDSZ-t, hogy többségi szövetségeseikkel együtt - vagy akár nélkülük - vegyék igénybe a törvényes politikai harc minden eszközét a felsorolt demokráciaellenes megnyilvánulások, sérelmek ellen. /Tiltakozom! = Új Magyarország, jan. 9., Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./
1992. január 14.
Román Győző bukaresti újságíró összefoglalta a zetelaki eseményeket. 1989. dec. 22-én Zetelakán az emberek a rendőrőrsre vonultak. A később elítélt Ilyés István a rendőrparancsnokot elmenekítette, hogy ne essen bántódása. Jakocs Sándor felment az emeletre, mert otthagyta kucsmáját. Lövés dördült el, Jakocs elmondta, hogy Danila Gabi milicista rálőtt. Több fiatal elindult a milicista lakása felé. Két lövés dördült el. Néhány perc múlva kihúzták a szobából a halott milicistát. Danila Gabi milicista halálát saját fegyvere okozta. Marosvásárhelyen dr. Kelemen végezte a holttest boncolását, megállapította, hogy a milicista öngyilkos lett. Több hónap elteltével bukaresti orvosszakértők azt állították, hogy nem öngyilkosság történt. A perben a védelem kérte, hogy vizsgálják meg az áldozat ruháját, de a bíróság ezt nem végeztette el. Ráadásul törvény született, hogy közkegyelemben részesítik az akkori cselekményeket. Mindennek ellenére, mivel a vádlottak abban az időpontban jelen, illetve az épületben voltak, súlyos ítéletek születtek. Emberölésért és a köztulajdon elleni bűntettért /ennek számított a kommunista párt zászlajának elégetése/ Ilyés István 20, Boldizsár Ferenc 19, Karsai László 19, Jakocs Sándor, Gergely László, Bíró Márton, Boros Lajos, Péter József, Szabó Sándor és Gergely Balázs 5-5 évet kapott. Annak ellenére, hogy senki sem tudja pontosan, mi történt. /Román Győző: Csaknem száz év börtön. Mi történt 1989. december 22-én a székelyföldi Zetelakán? = Új Magyarország, jan. 14./
1992. április 2.
Iliescu elnök Hargita megyében négy személyt tüntetett ki az 1989-es román forradalom vértanú-hőse címmel, négy szekust, akik akkor a népharag áldozatai lettek /Coman Dumitru, a székelyudvarhelyi Securitate parancsnoka, Ferenc Imre székelyudvarhelyi milicista, valamint Danila Gavril és Cheuchisan Liviu zetelaki, illetve oroszhegyi milicista őrsparancsnok/. Ezen verőemberek meglicseléséért súlyos börtönéveket adott a bíróság. Most ezekből a pribékekből csinál Iliescu hősöket. Hargita megye prefektusa, Pataki Imre visszaküldte a kitüntetéseket, nem volt hajlandó azokat átadni a hozzátartozóknak. Ugyanezekben a napokban Hargita megyéből hat ártatlan embert agyonlőttek. Ők nem voltak hősök? /Ferenczes István: Hősök lettek Ceausescu emberei? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 2./
1992. május 26.
Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés közzétette a román vezetőkhöz és a nemzetközi emberjogi szervezetekhez eljuttatott, a jogtiprások elleni felhívását. Az 1989. decemberi népítéletekre vonatkozón amnesztiát hirdettek, ennek ellenére a magyar közösség megfélemlítésére súlyos ítéletekkel börtönbe vetettek több személyt, így például az oroszhegyi Ambrus Pált /15 évre/, Nagy Istvánt /15 évre/, Nagy Imrét /18 évre/, Vass Kiss Elődöt /18 évre/, valamint a zetelaki Boldizsár Ferrencet /19 évre/, Karsai Lászlót /19 évre/ és Ilyés Istvánt /20 évre/. Hasonlóképpen a magyar népmegfélemlítése miatt az 1990. márciusi magyarellenes pogrom után ártatlanul elítéltek több embert: a marosszentimrei Szabadi Ferencet /5 évre/, illetve az erdőcsinádi Füzesi Albertet /4 éver/, Füzesi Andrást /5 évre/, Papp Árpádot /4 évre/, a marosszentgyörgyi Galaczi Józsefet /3 évre/ és Hanzi Valentint /3 évre/. A letartóztatások folytatódnak, elég a marosvásárhelyi Cseresznyés Pálra gondolni, aki előzetes letartóztatásban van. A jogsérelem etnikai jellegű: magyar és cigány embereket sújtott az igazságszolgáltatás. Két évvel ezelőtt már aláírásgyűjtést kezdtek érdekükben, összegyűlt 16 ezer aláírás. Nyílt levelet írt - Tőkés László püspök kezdeményezésére - 1991. aug. 30-án valamennyi magyar történelmi egyházfő Iliescu elnökhöz. Választ nem kaptak. Most az Erdélyi Magyar Kezdeményezés újból aláírásgyűjtést kezdeményez, egyúttal törvényes keretek közötti polgári engedetlenségi mozgalmat hirdet meg. /Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés a jogtiprások ellen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26., Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./
1992. július 7.
Tőkés László püspök jún. 22-én Washingtonban a kongresszusi képviselők tanácsadói előtt tartott előadásában ismertette a jelenlegi romániai helyzetet. Nemzeti közellenségnek kiáltották ki a magyarokat és a zsidókat, mindennaposak a gyalázkodó támadások. Iliescu elnök pártfunkcionárius volt előzőleg, 1990 nyarán bányászokkal verette szét Bukarestben a forradalmárokat. Az 1989-es tömeggyilkosságok halála megtorlatlan, igazságtétel nem történt. Helyettük koholt vádak alapján kisebbségi állampolgárok, magyarok és cigányok bűnhődnek. A román fasizmus újjáéledt, a tömeggyilkos román diktátort, Antonescut rehabilitálták. Marosvásárhelyen központilag hallgatólagosan támogatott magyarellenes pogromra került sor 1990 márciusában. Jelenleg is féktelen magyarellenes uszítás folyik, elég a fajgyűlölő Vatra Romaneasca szervezetre, a Romania Mare Pártra, a Román Nemzeti Egységpártra gondolni, vagy a televízió uszító műsoraira. A nacionalista kurzus tényei: koncepciós perekben elítélték az oroszhegyi, zetelaki magyarokat, a marosvásárhelyi pogromnak ellenálló magyarokat és cigányokat, Moses Rosen főrabbit és Tőkés László püspököt halálos fenyegetések érték, Vulpescu szenátor a rebellis magyarok gyűjtőtáborba internálását kezdeményezte, a népszámlálás a kisebbségek valós lélekszámának meghamisítását célozta. A kisebbségi nyelvhasználatot az új alkotmány korlátozza. A kétnyelvű helységtáblákat eltüntették. A magyar nemzetiségű katonákat a román országrészekben állomásoztatják és nem egy esetben hátrányos megkülönböztetésben részesítik őket. A magyar szobrokat meggyalázzák, Petőfi-emlékművet összetörtek. Megalázó házkutatásokat rendeztek református templomokban. A bélbori katolikus kápolnát ismeretlenek felgyújtották. Gheorghe Funar, Kolozsvár polgármestere valóságos magyarellenes terrorhangulatot vezetett be a városban. A kormány, az államelnök, a parlament hallgat ezekben a kérdésekben, sőt el akarja hitetni Európával, hogy a kisebbségi kérdésben minden a legnagyobb rendben van. /Bihari Napló (Nagyvárad), júl. 1. - 7. - folytatásokban/
1992. szeptember 2.
Tőkés László püspök szept. 2-án Temesváron sajtóértekezleten jelentette be, hogy a temesvári templom épületében éhségsztrájkot kezd. A világ közvéleményéhez intézett felhívást tett közzé, ebben megfogalmazta az éhségsztrájk okait /a hatalom gerjeszti az idegengyűlöletet, a magyarellenességet, miközben a tömeggyilkos Ion Antonescut nemzeti hősként rehabilitálják/ és a követeléseket /többek között: vizsgálják ki a marosvásárhelyi és bukaresti erőszakos bűncselekményeket, bocsássák szabadon a magyarellenes koncepciós perek marosvásárhelyi, oroszhegyi és zetelaki elítéltjeit, derítsék ki Újvárossy Ernő és Toszó Árpád halálának körülményeit/. /Pesti Hírlap, szept. 3., /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 3., Sionért s az igazságért /Tőkés László felhívása/: Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./
1992. szeptember 25.
Az Emberséget! Alapítvány 1991. februárjában alakult meg Székelyudvarhelyen a marosvásárhelyi 1990. márciusi magyarellenes pogrom áldozatai, továbbá az oroszhegyi és zetelaki rendőrgyilkosságok vádjával elítéltek nélkülöző hozzátartozóinak megsegítésére. Azóta 186 ezer lej gyűlt össze. Ezt az összeget kiosztották a rászoruló családok között és újból kérik az adakozást. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./
1993. március 9.
Markó Béla RMDSZ-elnök beszámolt a Magyar Hírlap tudósítójának arról, hogy márc. 9-én az RMDSZ parlamenti vezető politikusai találkoztak Bukarestben az Európa Tanács megfigyelőjével, Friedrich Königgel. König jól ismeri a kisebbségek helyzetét, előzetes jelentésében reálisan tükrözte a problémákat. Fontos lenne a tanügyi törvény kidolgozása, szükséges a nemzetiségi törvény. Jelenleg a törvényeket diszkriminatívan alkalmazzák. Beszámoltak Könignek az igazságügyben történt súlyos jogsértésekről, a zetelaki, oroszhegyi és marosvásárhelyi bebörtönzöttekről és a Bolyai Egyetem szükségességéről. /Bogdán Tibor, Bukarest: Markó Béla RMDSZ-elnök nyilatkozata a Magyar Hírlapnak. = Magyar Hírlap márc. 10./ Borbély László, az RMDSZ képviselőházi frakciójának alelnöke a Friedrich Königgel történt megbeszélésről elmondta, hogy König 1992. augusztusi látogatása óta a kisebbséget illetően nem történt változás: nincsenek a kisebbségi jogokat biztosító jogi keretek, szükség van nemzetiségi törvényre, kétnyelvű feliratokra, Bolyai Egyetemre, a tanügyi törvénytervezet diszkriminatív. König megígérte, hogy a főügyésznek is felveti a zetelaki, oroszhegyi, marosvásárhelyi elítéltek ügyét. /Demeter J. Ildikó: Bízunk a reális képben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./
1993. március 20.
Szinte naponta érkeznek kisebb-nagyobb közösségek pénzadományai Cseresznyés Pál és Szabadi Ferenc, az 1990. márciusi vérengzés utáni kirakatperek áldozatinak megsegítésére. Lázár András, az RMDSZ Maros megyei főkönyvelője, egyben a pénzadományok kezelésével megbízott kuratórium tagja elmondta, hogy a gyűjtést Jung Ildikó, Cseresznyés Pál védőügyvédje kezdeményezte a múlt évben, majd tavaly szeptemberben azt az RMDSZ is meghirdette. Ez év február végéig 4,6 millió lej gyűlt össze. A legeldugottabb magyar falvakból is érkeztek segélyek. A pénzből Cseresznyés nevére 1,2 millió lejt, Szabadiéra 520 ezer lejt tettek bankszámlára, továbbá havonta küldenek csomagot mindkettejüknek. A pénzből segítik a többi márciusi elítéltet, továbbá az oroszhegyi és zetelaki elítélteket is. A megmaradt pénzt kamatozó bankszámlán helyezték el. /Szucher Ervin: pénzadományai Cseresznyés Pál és Szabadi Ferenc pénze. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 20./
1993. április 14.
Az RMDSZ platformja, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés kezdettől síkraszállt az 1989. decemberi események miatt bebörtönzött zetelaki és oroszhegyi magyarok ügyében. Nem sok esély van az ítélet megváltoztatására. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés közbenjárására Buchwald Péter RMDSZ-szenátornak sikerült kieszközölni egy rendkívüli látogatást szamosújvári börtönben. Az elítéltek családtagjaival együtt felkeresték a börtönben Ambrus Pál, Nagy István, Nagy Imre s Vass Kiss Előd oroszhegyi bebörtönzötteket Buchwald Péter, Vekov Károly, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt Kolozs megyei elnöke, Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés szóvivője és Dénes László nagyváradi újságíró. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés nem feledkezik meg Boldizsár Ferenc, Illyés István és Karsai László zetelaki elítéltekről sem, akik másik börtönben vannak. /Látogatóban a szamosújvári börtönben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./
1993. április 16.
Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform vezető személyisége, aki egyben az RMDSZ udvarhelyszéki szervezetének politikai alelnöke indítványára aláírási akciót kezdeményeztek Erdélyben az ártatlanul elítélt erdélyi magyarok ügyében. A vele készült beszélgetésben kifejtette, hogy 1989 decemberében három román és három magyar, közismerten népnyúzó rendőr, szekus lett a népharag áldozata. A románlakta vidékeken is voltak hasonló népítéletek.1990 márciusában a Vatra Romaneasca vezetőinek felbujtására román falusiak tömegei érkeztek Marosvásárhely főterére, ahol összecsaptak a békésen tüntető magyarokkal. Az 1989-es népítéletben résztvevők számára közkegyelmet hirdettek, ennek ellenére néhány székelyföldi faluból lehurcoltak több embert. Közülük néhányat kiválasztottak és a magyarság megfélemlítésére törvénysértő módon /hiszen amnesztiát hirdettek/ az oroszhegyi és zetelakai magyarokat súlyos ítéletekkel börtönbe vetettek. Hasonlóan a magyarság megfélemlítése vezette az igazságszolgáltatást az 1990. márciusi magyarellenes pogrom miatt ártatlan magyarokat ítéltek el. Ekkor ítélték öt évre a marosszentimrei Szabadi Ferencet 5 évre, az erdőcsinádi Füzesi Albertet és Füzesi Andrást, valamint Papp Árpádot egyenként 4-4 évre, a marosszentgyörgyi Galaczi Józsefet és Hanzi Valentint 3-3 évre. A marosvásárhelyi Cseresznyés Pál tíz éves büntetést kapott. Oroszhegy és Zetelaka szervezetei korábban aláírásgyűjtési akciót indítottak. Összegyűlt közel húszezer tiltakozó aláírás. Tőkés László kezdeményezésére a magyar történelmi egyházak vezetői nyílt levélben fordultak Iliescu elnökhöz, felemelve szavukat a jogtiprás ellen. Sok nyugati emberjogi szervezet szintén tiltakozott. Mindeddig eredménytelenül. Ezért döntött úgy az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, hogy felvállalja ezt az egész romániai magyarságot érintő ügyet. Beadványukat eljuttatták a nemzetközi emberjogi szervezethez. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés teljes támogatásáról biztosította Tőkés László püspököt, aki ellen súlyos támadást indítottak. Verestóy Attila szenátor a nagy nyilvánosság előtt cáfolta a püspöknek a romániai magyarság veszélyeztetettségéről tett megállapítását. Ezért platformjuk követeli, hogy az RMDSZ etikai bizottsága vizsgálja ki a szenátor megnyilatkozását. /Botlik József: "Az erdélyi magyarok jogsérelme egyértelműen politikai és etnikai jellegű" = Magyar Nemzet, ápr. 16./
1993. június 8.
Az RMDSZ jún. 8-i nyilatkozatában a nemzetközi közvélemény segítségét kérte Cseresznyés Pál ügyében. A romániai magyarság egyik legfölháborítóbb jogsérelme a marosvásárhelyi, a zetelaki és oroszhegyi elítéltek ügye. Ezek az emberek koncepciós, politikai jellegű, megfélemlítő szándékú perek áldozatai és többszöri tiltakozás ellenére nem szolgáltattak nekik igazságot. /Az RMDSZ nyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./
1993. június 15.
Az RMDSZ Maros megyei elnöksége nyilatkozatában állást foglalt Cseresznyés Pál ítélete kapcsán a marosvásárhelyi, oroszhegyi, zetelaki magyarok elleni koncepciós perben. Cseresznyés Pál nem ment Görgényhodákra, hanem városában, Marosvásárhelyen védekezett a város támadói ellen. Valakik a városba hozták a fölheccelt, leitatott agresszorokat, a nekivadult falusi tömeeget, legalább ezer embert. Az 1990. márciusi magyarellenes támadás felelőseit nem állították bíróság elé. "A márciusi perek koncepciós voltát éppen az bizonyítja, hogy egyetlen románt sem vontak kérdőre." Amikor Cseresznyés Pált elítélték, "az egész erdélyi magyarságot ítélték el." A nyilatkozat emlékeztet arra, hogy "miközben Tiraszpolban azért akarnak elítélni embereket, mert románok, közben nálunk hasonlóan járnak el másokkal, mert magyarok." Az RMDSZ a nemzetközi közvéleményhez fordul, az Európa Tanács jogi bizottsága elé terjeszti a koholt ítélet minden dokumentumát. /Nemcsak Marosvásárhely, egész Erdély magyarságát ítélték el! = Népújság (Marosvásárhely), jún. 15./
1993. június 17.
Jún. 17-én az RMDSZ vezetői sajtótájékoztatóz tartottak Bukarestben. Markó Béla elnök beszámolt arról, hogy jún. 12-én fogadta őt Iliescu államelnök. Markó Béla felsorolta az RMDSZ problémát, megállapítva, hogy nem történt változás. Az államelnök most sem adott határozott választ. Markó Béla elmondta Iliescunak, hogy , hogy az ET jelentéstevői az RMDSZ elvárásait elfogadták. Az RMDSZ elvárásainak megoldása esetén mond igent Románia ET-be való felvételére. Tokay György az RMDSZ-küldöttség kétnapos szlovákiai látogatásáról beszélt. Asztalos Ferenc az oktatásügyet érintette. A vonatkozó kormányhatározat ismét diszkriminatív, mert előírja, hogy a történelmet és a földrajzot román nyelven kell tanítani. Az RMDSZ képviselőinek ismét el kellett magyarázniuk a román újságíróknak, hogy a zetelaki, oroszhegyi és a marosvásárhelyi perek politikai perek voltak és az ítéletre is politikai nyomás nehezedett. /Ferencz L. Imre: (?)escu és a kisebbségek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 19-20./
1993. június 18.
Az Európa Tanács jelentéstevője kérdéseire Dudita adta meg a választ, az RMDSZ erről utólag értesült. Ezért Frunda György utólag válaszol néhány kérdésre, kifejtve, hogy a kisebbséget nem védi meg az igazságszolgáltatás, a magyar és cigány kisebbség a jogsérelmek jegyzékét elküldi az igazságügyminiszternek. Az RMDSZ többször tett bűnügyi feljelentést a Romania Mare főszerkesztője ellen, magyarellenes cikkei miatt, választ azonban sohasem kapott. Az 1990-es marosvásárhelyi eseményekkel kapcsolatban csak magyarokat és cigányokat ítéltek el, ugyanakkor nem vonták felelősségre az események szervezőit, az öt halálos áldozat gyilkosait. Az oroszhegyi és zetelaki elítéltekre nem vonatkoztatják az amnesztiát. /Frunda György: Válaszlevél az ET jelentéstevőjéhez. = Orient Expressz (Bukarest), jún. 18./
1993. június 18.
Nagyenyed börtönében vannak a tíz éven felüli büntetésre ítéltek. Az RMDSZ képviselői mentek Nagyenyedre, hogy meglátogassák a 19 évre ítélt zetelaki Boldizsár Ferencet. Az újságírót csak különböző engedélyező telefonok után engedték be, fényképezni nem lehet. Katona Ádám megkérdezte a börtön igazgatójától, mi van a börtön kápolnájával. Az már nincs meg, lebontották. Buchwald Péter szenátor kifejtette, Boldizsár Ferenc koncepciós per áldozata. A magyarok ellen hozták ezeket az ítéleteket. Az RMDSZ harcol az ártatlanul elítéltkért, így Boldizsár Ferencért is. Elővezették Boldizsár Ferencet, aki elmondta, Csíkszeredán és Jilaván verték, itt már nem, itt dolgozhat. Most láthatta először letartóztatása után született gyermekét. Vekov Károly átadta neki a csomagot. A helyi RMDSZ ezután havonta küld neki csomagot, akárcsak a kolozsvári RMDSZ, ők a szamosújvári elítélteknek küld csomagot. /Csomafáy Ferenc: Beszélőn. Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./
1993. június 22.
A hatalomhoz közel álló Adevarul jún. 22-i számában Dumitru Tinu főszerkesztő Kegyelem a vadállatnak címen hevesen támadta Friedrich Königet, az Európa Tanács jelentéstevőjét, aki Bécsben közölte Iliescu elnökkel, hogy Románia ET-csatlakozásához szükséges lenne, hogy megkegyelmezzen Cseresznyés Pálnak, illetve az oroszhegyi és zetelaki elítélteknek. Tinu szerint az utóbbiak bestiálisan lefejezték és labdának használták az áldozat fejét. /Pesti Hírlap, jún. 23., MTI/
1993. június 23.
Mircea Geoana külügyi szóvivő visszautasította az Európa Tanács jelentéstevőjének igényét a marosvásárhelyi, zetelaki és oroszhegyi magyar elítéltek ügyének felülvizsgálására. Ezek a perek törvényesek voltak. Elutasította az RMDSZ álláspontját, hogy magyar kisebbségiek elleni perek politikai jellegűek voltak. Azok a törvényesség szigorú tiszteletben tartásával zajlottak le, hangsúlyozta. Az RMDSZ egyedül marad a romániai politikai erők között, mondta, mert a többi mind támogatja az ET-be való felvételt. /Román külügyi szóvivő. A perek törvényesek voltak. = Új Magyarország, jún. 24./
1993. június 24.
Az RMDSZ SZKT jún. 20-21-i marosvásárhelyi ülésén nyilatkozatot fogadott el Cseresznyés Pál és a többi igazságtalanul elítélt magyar ügyében. Az RMDSZ az ország közvéleményéhez fordul, hogy újra szóvá tegye a mérhetetlen igazságtalanságot. Az RMDSZ fölhívja az Európa Tanács figyelmét arra, hogy Romániában jelenleg is folynak koncepciós politikai perek, magyarellenes eljárások. 1989 karácsonya után magyarokat tartóztattak le Zetelakán és Oroszhegyen, majd koholt vádak alapján súlyos börtönbüntetésre ítélték őket. Az 1990 márciusi marosvásárhelyi események miatt számos magyart és cigányt ítéltek el, köztük a legsúlyosabban Cseresznyés Pált. Kizárólag magyarokat és cigányokat vetettek börtönbe. Az RMDSZ követeli, hogy vessenek véget a törvénysértő pereknek és bocsássák szabadon az igazságtalanul elítélteket. /Politikai bosszú jegyében. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./
1993. június 25.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke a vele készült beszélgetésben elmondta, hogy Iliescu elnökkel való tárgyalásán felvetette az erdélyi magyarság jogsérelmeit, azokat, amik az Európa Tanács jelentéseiben is szerepelnek, az oktatásban, a közigazgatásban a nyelvhasználat kérdéseit, a kisebbségi gondokat, kiemelte a Cseresznyés-pert, a zetelaki és oroszhegyi elítéltek ügyében késik az elnöki kegyelem. Markó összes fölvetésére Iliescu halogató választ adott. Iliescu merev szemlélete nem változott, szerinte ugyanis a magyar kisebbség helyzete jogilag rendezett. Már a román ellenzék is elfogadta, hogy a kisebbségi kérdést tekintve sok még a megoldandó feladat. Ennek ellenére Iliescu megmaradt eddigi álláspontján. Az RMDSZ már több ízben feltárta, hogy nemcsak az alkotmány nem megfelelő, de a törvényhozás sem kielégítő. Hiányoznak a megfelelő törvények, másrészt bizonyos jogi normák számtalan kitétele diszkriminatív. A romániai magyarság érdekvédelmét az autonómia-elvek szellemében kívánják érvényesíteni, hangsúlyozta Markó Béla, ehhez alkotmánymódosítás és törvénymódosítás szükséges. A kormány az ET jelentéstevőnek ígéretet tett, hogy az ET 1201-es emberjogi dokumentuma alapelveit érvényesíteni fogja, mindeddig azonban ebből semmi sem valósult meg. Markó úgy látja, hogy emiatt át kell fogalmazni az ET fölvételéhez való viszonyulást. Strasbourgban ki kell mondani, hogy amennyiben a jogsérelmeket nem orvosolják, abban az esetben nem támogatják a felvételt. /Béres Katalin: Iliescu-Markó találkozó. = Orient Expressz (Bukarest), jún. 25./
1993. július 22.
A Román Televízió jún. 28-i magyar adásában megszólaltatták az oroszhegyi magyar elítélteket, akik tudják, hogy igazságtalanul ítélték el őket. Az 1990. jan. 4-én kiadott közkegyelmi rendeletet esetükben nem alkalmazták. Az elhangzottak olvashatók alapban. Elmondták, hogy letartóztatásuk után megverték őket. A tizenöt évre ítélt Nagy István elmondta, nem is volt jelen a történteknél, azért ítélték el, mert nem mondta meg a kihallgatóknak, kik voltak akkor jelen a milicista meggyilkolásánál. Ambrus Pál hiába mondta, hogy nem ő tette, őt is tizenöt évre ítélték. Zetelakán és Oroszhegyen még mindig félnek az emberek. /"Cellán éljük a büntetést" = Erdélyi Napló (Nagyvárad), Média mell., júl. 22./
1993. augusztus 18.
Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke az aug. 18-án összeülő Nemzeti Kisebbségi Tanáccsal kapcsolatban két javaslatot tett: "Az RMDSZ képviselete minimális követelményként terjessze a Nemzeti Kisebbségi Tanács elé a - marosvásárhelyi, oroszhegyi, zetelaki stb. - magyar politikai foglyok szabadon bocsátásának ügyét. Amennyiben igazságtalanul és törvénytelenül elítélt honfitársaink nem részesülnének azonnali amnesztiában, az RMDSZ vezetősége sürgősen vegye fontolóra a Kisebbségek Tanácsából történő haladéktalan kilépésünket - még az augusztus 31-re kitűzött határidő lejárta előtt." A másik javaslata szerint az RMDSZ-t ne képviselhessék azok, akik előzetesen részt vettek a hatalommal történt nemkívánatos egyezkedésekben. /Tőkés-indítvány az RMDSZ-ben. = Népszabadság, aug. 18./
1993. szeptember 22.
Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform szóvivőjeként elismeréssel szólt az RMDSZ memorandumáról, de kifogásolta, hogy nem a platformok képviselőiből álló kerekasztal közös munkája a memorandum, továbbá ebből kimaradtak dr. Csapó József szenátor által összeállított jogsérelmek. Szerinte kulcskérdések kimaradtak, az etnikai jellegű jogsérelmek minősítése fogyatékos, nem emelték ki az önrendelkezés követelését. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés felháborodva értesült arról, hogy Borbély László, az RMDSZ Maros megyei elnöke amellett, hogy nem támogatta a platform aláírásgyűjtő kezdeményezését az ártatlanul elítélt oroszhegyiek, zetelakiak és marosvásárhelyiek ügyében, nem átallotta a kezdeményezést - több társával együtt - a kezdeményezést a marosvásárhelyi rádióban elutasítani. Továbbá Borbély László, Frunda György, Tokay György és mások elérték, hogy Caspó József szenátor autonómia-tervezetét titkosították, miközben a délvidéki, felvidéki és kárpátaljai magyarság politikai érdekvédelmi szervezetei hasonló autonómia-memorandumaikat elfogadták és kormányuk elé tárták. Katona Ádám hangsúlyozta, hogy az ún. kabinetpolitikától, mint például Verestóy Attila szenátor Stoicával folytatott titkos tárgyalásaitól ugyanúgy nem várható eredmény, mint a botrányt kavart, Tokay György által vezetett bel- és külföldön folytatott tárgyalásaitól. /Katona Ádám: A memorandum jó, csak izé? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./ Ezzel Katona Ádám elítélte a Neptun-ügyben résztvevő RMDSZ-képviselők tárgyalásait.
1993. október 7.
Az Erdélyi Világszövetség Magyarországi Szervezetének Elnöksége és Tanácsadó Testülete szept. 18-19-én Gyergyócsomafalván ülést tartott. Kiadott állásfoglalásukban politikai értéknek minősítették az RMDSZ memorandumát. Felhívással fordulnak a haladó politikai erőkhöz, hogy támogassák igazságos küzdelmüket a politikai, etnikai alapon elítélt marosvásárhelyi, erdőcsinádi, iklandi, oroszhegyi és zetelaki magyar és cigány elítéltek szabadon bocsátásáért. Elfogadhatatlannak tartják azt, hogy egyes képviselők az RMDSZ vezetőségének felhatalmazása nélkül folytattak tárgyalásokat. Az állásfoglalás aláírói: Király Károly, az EVMSZ tiszteletbeli elnöke, dr. Kreczinger István, az EVMSZ elnöke és Borsos Géza, a Tanácsadó Testület elnöke. /Állásfoglalás. = Magyar Fórum (Budapest), okt. 7./
1993. október 20.
Telegdy Álmos felidézte a neptuni találkozások történetét. Frunda György, Tokay György és Borbély László előzetes egyeztetés nélkül találkozott a hatalom képviselőivel és egyezkedett velük. Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa szeptemberi ülésén a neptuniak akcióját nem tartotta összeegyeztethetőnek az RMDSZ által elfogadott Kolozsvári Nyilatkozattal. A személyi következtetéseket azonban az SZKT nem szavazta meg. A neptuniak lemondhattak volna, ezzel szemben Frunda képviseli az RMDSZ-t Strasbourgban, Tokay György az EBEÉ-n, Borbély László pedig az Európa Parlamentben. A hatalom nem mumus, akitől félni kell, nyilatkozta Tokay György. A zetelaki és oroszhegyi székelyek elítélése, a marosvásárhelyi márciusi vérengzés, Funar büntetlenül maradt cselekedetei és a magyarellenes rágalomhadjárat mind azt mutatja, hogy a hatalom nem mumus, tette hozzá Telegdy Álmos. Három év után lojalitást feltételezni a kormánytól nem vall politikai éleslátásra. /Telegdy Álmos: Hibátlan hibásak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./ Telegdy Álmos egyike azoknak a fiataloknak, akik már 1988-ban Tőkés László mellé álltak. Azok közé tartozik, akiket a Ceuasescu-pribékek megkínoztak.
